Az angol „Incoterms” egy rövid és találó szó az International Commercial Terms (Nemzetközi Kereskedelmi Feltételek) helyett. Először 1936-ban használták hivatalosan arra a 11 szabályra, amelyek meghatározták, kinek mi a felelőssége a nemzetközi ügyletek során.
Mert Austintól Zanzibárig mindenhol ismerik és elfogadják őket. Minden egyes kereskedelmi számlán kötelező szerepelnie, így nagymértékben csökkenti az esetenként igen költséges félreértések számát.
Az Incoterms meghatározza az áruk eladó és vevő közötti tranzakcióját érintő összes feladatot, kockázatot és költséget.
A kockázat az eladóról a vevőre száll:
Az eladó raktárában, irodájában vagy bármely egyéb helyen, ahonnan az árufelvétel történik.
A kockázat az eladóról a vevőre száll:
Amikor az áruk a megbeszélt címen kirakodhatók.
A kockázat az eladóról a vevőre száll:
Amikor az áruk a megbeszélt címen kirakodhatók.
A kockázat az eladóról a vevőre száll:
Amikor a vevő fuvarozója megkapja az árukat.
A kockázat az eladóról a vevőre száll:
A kirakodás helyszínén.
A kockázat az eladóról a vevőre száll:
Amikor a vevő fuvarozója megkapja az árukat.
A kockázat az eladóról a vevőre száll:
Amikor a vevő fuvarozója megkapja az árukat.
A kockázat az eladóról a vevőre száll:
Amikor az áruk a hajó oldalához érkeznek.
A kockázat az eladóról a vevőre száll:
Amikor az áruk a hajóra kerülnek.
A kockázat az eladóról a vevőre száll:
Amikor az áruk a hajón vannak.
A kockázat az eladóról a vevőre száll:
Amikor az áruk a hajón vannak.